<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>...amíg bírom cérnával</provider_name><provider_url>https://laloba.cafeblog.hu</provider_url><author_name>La Loba</author_name><author_url>https://laloba.cafeblog.hu/author/la_loba/</author_url><title>La Loba</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: left&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://laloba.cafeblog.hu/files/2014/01/la_loba_logo_vegleges3.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-21 alignleft&quot; alt=&quot;&quot; src=&quot;https://laloba.cafeblog.hu/files/2014/01/la_loba_logo_vegleges3-300x166.jpg&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;166&quot; /&gt;&lt;/a&gt;La Loba, a &quot;farkasasszony&quot; az életre hívó,  leleményes és zabolátlan Természeti Lény. Batyujában mesék, álmok, dalok, bűvös igék, kezében nyalókának álcázott varázspálca.
A világ szemétől távoli helyen él és életet lehel mindabba amit a hegyekben, barlangokban, kiszáradt folyómederben és virágos réteken talál. Éjjelente a holdfényben leül a tűz mellé, összerakosgatja mindazt, amit begyűjtött . Különösen azokat a csontokat, tollakat, leveleket, fakérget, virágokat, köveket szereti, amiket veszély fenyeget, hogy elvesznek a világ számára. Amikor az utolsó részlet is a helyére kerül, a kupac fölé áll és énekelni kezd mindaddig, míg teremtményébe életet nem lehel...
Néha néz e-mail is, természetesen kizárólag telepatikus úton:
lalobatrashion@gmail.com&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://laloba.cafeblog.hu/files/2014/01/la_loba_logo_vegleges_opt-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>