Kb. 1980 óta Magyarországon a rókát rehabilitálták. A “Simabőrű” kifejezés hallatán még mindig megborzongok és feláll a hátamon a szőr.. Mindez az bizonyítja, hogy van szőröm, tehát én nem vagyok olyan gonosz mint az “A” bizonyos simabőrű, akinek csak a csizmáját láttuk a rajzfilmen.
Persze, mert ugye a Vukkal elkezdtem imádni a kis rókicákat.
Már régóta terveztem egy rókavarrás projektet, de valahogyan vártam az ichletre. Ez egyszer csak megérkezett, méghozzá nagy-nagy szerencse és boldogság közepette. Erről már ebben a bejegyzésben írtam is.
És végre készen lett, laza 7 órás munkaidő alatt.
Május 18-án várja a beteljesülést, mivel legkisebb gyermekem 4 éves lesz, és melléje szegődik társul ez a rókalányka. Így még nevet sem kapott, de javaslatokat szivesen fogadok.
Revoluzzza oldalában itt gyönyörködhettek
Még jönnek fotók az egymásra találástól, szurkoljatok, hogy egy életre szóló barátság legyen!
Frissítés!!! Új képek!!!
Ígértem még több képet erről a projektről, íme:
testrészek kiszabása, összeillesztése a következő feladat. Én vasalok rá fátyolkát is, így a vékonyabb anyagokon sem bújik ki a tömőanyag, nem “szöszöl” a figura. (csak én…)
Az arca természetesen kézi hímzés. Néhány mm eltérés/változtatás teljesen más arckifejezést kölcsönöz egy figurának, így itt (is) résen kell lenni.
A mandulaszemekkel leendő gazdijához, Kamillához hasonlatosra hímeztem.
Az utolsó fejezet, a “hízókúra”. Poilészter szállal tömtem ki, ami mosható, nem csomósodik és visszanyeri eredeti formáját egy fürdőzés után.
Megosztani ér, hátha valakinek kedve támad egy rókalány varrására.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold FB-oldalam, itt naponta frissülnek a képek!
Alkoss Te is, amíg bírod cérnával!
